Sokkal intenzívebb a múltelsajátítás folyamata, ha életutak személyesebb
és ezért átélhetőbb ívén szegődünk a történelem nyomába. Ilyen sokszereplős
kollektív emlékezet forrást (zuhatagot) vehetünk kézbe Nádas Pál roppant kuta -
tómunkájának köszönhetően, amelyben több szálon és műfajban testesül meg
a magyar és a magyar zsidó nép "kivirágzásának" és "kiszántásának" a "hosszú",
társadalmi-politikai rendszerekben bővelkedő 20. századot átfogó elbeszélése.
Ennek mai (örök?) aktualitással nyújt keretet a "csak" a művészettörténet
szempontjából is ikonikus Lajta Béla egyik korai szecessziós épülete, amelyet
a Mexikói út. 60. alatt csodálhatunk meg.
Az 1828-bam Sziléziában született, majd 1856-ban a magyar fővárosban letelepedett
és hazára lelt zsidó építész és vállalkozó, a lovaggá ütött Wechselmann
Ignác jelentős szerepet vitt a mostani Budapest felépítésében. A magyar társa -
dalomba beplántálódás törekvése hozta létre alapítványait, köztük a Zsidó
Vakok Intézetét, amely sok név- és funkcióváltás után ma is a hátrányos helyzetű
fiatalok életesély-kiegyenlítését szolgálja. (Azzal az alapító okiratban
lefek tetett kitétellel, hogy egyenlő arányban segítsen zsidó és keresztény hátrányos
helyzetűeknek.) Később ez az épület és a mellette, a Columbus utcai
telken fölhúzott fogolytábor és az ott folyó mentési kísérletek (Kasztner Rezső
és Komoly Ottó vezetésével), valamint az intézetet megtámadó gyilkos nyilas
bandák rémtettei a magyar holokauszt, sőt a 20. századi apokalipszis kiemelkedő,
eleddig feltáratlan krónikájában is meghatározó szerepet játszott.
Nádas Pál több évtizedig volt a Mozgásjavító igazgatója és a paraolimpiákra
felkészítő programok vezetője. Nyugdíjas éveiben sem tudott elszakadni az
élő történelemtől, amelyben élethivatását meglelte. Ennek köszönhetjük ezt
a munkát, amely a történelem, a művészettörténet, a szociológia, pedagógia
és az orvoslás oly gazdag, egymást hatványozó elegye. Ebben is hű dédapja
szelleméhez, örökségéhez: Mezei Mór volt az egyik első zsidó parla
menti Kossuth párti képviselő, zsidó periodikaszerkesztő (Magyar Izraelita,
18611868), prózaíró, és az ő publicisztikai és parlamenti munkájának is volt
köszön hető az 1867. évi 17. törvénycikk, amely kimondta: "Az ország izraelita
lako sai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására
egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak."