"A prágai egyetem létrejötte alapvető változásokat hozott Közép- Európa számára. Nem csak azért, mert ez volt az első egyetem az Alpoktól északra és a Rajnától keletre, de IV. Károly kifejezetten ebbe a légüres térbe, e régió számára alapította egyetemét 1348 ban. A magyarországi diákok pedig megértették ezt a célt és szép számmal meg is jelentek a korabeli császári székhely egyetemén. Az egyetem magyarországi diákjainak kutatása a HUN-REN-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport működésének elmúlt tíz évében folyamatos volt, az adatok egyre bővültek, változtak, alakultak az évek során. PhD értekezésemben, mely jelen monográfia alapja is, a magyar medievisztikában sajnálatosan alulkutatott egyetemtörténeti tematikán belül is ennek a kevéssé kutatott intézménynek a hallgatóságát választottam kutatásaim tárgyául. A rendkívül hiányos forrásbázisnak köszönhetően tágabb teret kapott a vizsgálatok során a komparatív módszertan, így a 14. század végi és a 15. század eleji bécsi, illetve krakkói egyetemekkel történt összevetés eredményeként szinte a teljes régió felsőoktatásának egy időszeletét, mintegy fél évszázadát dolgoztam fel. Mindezt a 20. század derekán, a francia Annales iskola hatására bekövetkezett szemléletmódbeli váltás eredményeként hangsúlyosan társadalomtörténeti szempontból végeztem. Mindezek során az egyetem csak a keretét adta a kutatásoknak, annak tárgya mindvégig a diák volt. Mit tanult, tanulmányai és megélhetése mennyibe került neki és családjának, milyen komplex kapcsolatrendszerek alakultak ki az egyetem falain belül körülötte és általa, s mire jutott a megszerzett tudásnak köszönhetően, tudása hogyan hasznosult a társadalom számára.
Jelen kötet talán kicsit jobban ráirányítja a figyelmet azokra a mindmáig velünk élő és szemléletünket befolyásoló tudományos műhelyekre, amelyek nélkül sem a középkori egyház, diplomácia és társadalom, de a gazdaság, kultúra és tudomány sem lenne teljes: az egyetemekre."