Ki ne ismerné Manót?
Talán nem kismanó volt, hanem egy felnőtt férfi, akinek a keresztneve Manó...
És ki volt valójában Tádé?
Talán a szántóra zuhant repülőgépből kimentett kisfiú azt mondogatta Manónak, Daddy, és ezt hallotta a vidéki férfi Tádénak...
Ki tudja, lehet, hogy ők ketten valódi, élő személyek voltak?
És még egy kismalacot is tartottak?
Bogdan Asztalos az iskolai szünidőt rendre idős magyar rokonainak, Gábor bácsinak és Eszti néninek floridai otthonában töltötte. Tőlük hallott először Manóról: kalandjai, hányattatása és az őt ért, csodába illő véletleneknek köszönhető fordulatok esténként színes regénnyé álltak össze gondolataiban. Ekkor még valódi manónak képzelte az izgalmas történet szereplőjét.
Felnőttként értette meg, hogy létező személyről van szó, és elhatározta, hogy utánajár, ki lehet ez a titokzatos hős.
Kutatásai során egy tragikus emberi sors aktáira bukkant. Az Országos Levéltár különleges engedélyével betekintést nyert az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának mindmáig feldolgozatlan dossziéinak anyagába. Mivel a törvényben meghatározott védelmi idő, jelen esetben az érintett elhalálozását követő harminc év letelt, lehetőség nyílt a történet anonimizálás nélküli ismertetésére.
Manó és Tádé igaz történetének közzéadására.
Mert Manó megérdemli, hogy végre valódi hős váljon belőle.