Mit jelentett lelkesedni az első világháború kezdetekor, és mit jelentett a lelkesedés az értelmiség mobilizációja szempontjából? Milyen faktorok együttese bírta rá a közösség egyes tagjait a kollektív célokkal való azonosulásra, odáig menően, hogy saját érdekeiket is önként alárendeljék a hadi érdekeknek? A kötet legfontosabb kérdései a tömeges lelkesedés és az értelmiség elköteleződésének problémájára koncentrálnak, ám tágabb célkitűzése nem kevesebb, mint az első világháborút átélt történelmi szereplő élményeinek, tapasztalatainak és lelkiállapotainak feltárása.
A háború eleji utcai tüntetésekről szóló beszámolók és a júliusi válság idején még háborúellenes lapok irányváltásának érzelemtörténeti fókuszú vizsgálata az érzelmi bevonódás mélyebb megértését teszi lehetővé, míg a háború jellemző érzelmi állapotainak megismerését Balázs Béla, Bauer Ervin, Csáth Géza, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső és Ritoók Emma naplói, levelei és emlékiratai segítik. De a személyes források megvilágítják az elköteleződés vagy távolmaradás lelki hátterét is, és felfedik a katonai vagy szellemi mobilizációban való részvétel mozgatórugóit, miközben az írói szerepvállalás és a magánemberi gondolat- és érzésvilág koherenciájának illuzórikus voltára mutatnak rá.