Neumann János, a modern matematika géniusza, Kemény Jánossal, Szilárd Leóval, Teller Edével, Wigner Jenővel együtt a legendás marslakók közé tartozott. A számítástechnika és a játékelmélet terén elért eredményeivel forradalmasította a XX. század tudományos-technikai fejlődését, s tudós létére politikai szerepet is vállalt, mint Eisenhower elnök stratégiai tanácsadója, az Atomenergia Bizottság tagja.
A leánya, Marina von Neumann Whitman, aki édesapja halálakor huszonkét éves volt, 
közgazdászként futott be olyan karriert, amilyet előtte nő nemigen: egyetemi tudományos pályafutást követően Nixon elnök gazdasági tanácsadója lett (a Watergate-botrány után lemondott), majd amerikai nagyvállalatok Procter & Gamble, Westinghouse, General Motors igazgatótanácsában ült csupa férfi között. Elsősorban a globális gazdaság kérdései foglalkoztatták. A GM-től 1992-ben távozott, utána visszatért az egyetemi oktatáshoz, s a mai napig előad a Michigani Egyetemen. 
Emlékiratában Marina beszámol gyermekkoráról, feleleveníti az apjáról őrzött emlékeket, a vele kapcsolatos eseményeket. Szól a családi háttérről is, a budapesti, művelt, kozmopolita, nyelveket beszélő, nagypolgári zsidó család milliőjében nevelkedett Neumann fiatalkori amerikai karrierjéről. Ezt a részint család-, részint tudománytörténetet saját rendkívüli karrierjének történetével egészíti ki, mintegy megmutatva, hogyan sáfárkodott az alkotóereje teljében elhunyt zseni, Neumann János örökségével.