A vadászok álmai gyakran járnak a Kárpátokban, melynek őserdeiben még ma is kapitális őzbakok, medvék, vadkanok, farkasok és hiúzok csapái húzódnak. E könyv szerzője egész életében ott érezte magát igazán otthon.
Medveczky György 1885-ben született Bobeştiben, Bukovinában, ahol családjának évszázadok óta volt birtoka. Az iskola elvégzése után a 6. k. u. k. ulánusokhoz jelentkezett Galíciába. 1913-ban az apja felkérte a gazdaság átvételére, ám Medveczkyt éppen akkor Bécsbe, az akkori idők hírneves lovassági iskolájába vezényelték egy lovasoktató katonatiszt helyére.
Különleges képessége, mellyel képes volt befolyásolni egy állat tudatát, lovasként valódi virtuózzá, vadászként nagyon sikeressé tette. Az első világháborúban a keleti fronton harcolt, majd 1919-ben leszerelt. A harcok zűrzavarában károkat szenvedett birtokát gyorsan helyreállította. Figyelemreméltó sikereket ért el a ló-, szarvasmarha- és sertéstenyésztésben. Nehéz munkája mellett azonban mindig talált időt a vadászatra. A Bobeşti melletti saját vadászterületéhez 1924-ben további körülbelül 50 000 hektárt bérelt a Kárpátokban az Aranyos-Beszterce mellett. A legtöbb vadászélmény, melyeket a könyvben leír, itt történt meg.
Amikor Bukovina 1940 júniusában a Németország és Szovjetunió közötti szerződés alapján orosz fennhatóság alá került, el kellett hagynia hazáját. 1941-ben visszatért, és ugyanúgy folytatta tevékenységét birtokán, mint az első világháború után tette. Az oroszok ismételt bevonulása előtt 1944 tavaszán aztán végleg elmenekült. Ausztriából 1949-ben Németországba költözött, ahol 1961 szeptemberében hunyt el.
E műve által Medveczky György akiről sok barátja és ismerőse mondta: igazi úr volt tovább él.