Medvék, vadászok, történetek

A medve mindenütt ott van Szibériában. Akár ő maga, akár a hiánya folyamatosan jelen van az emberek életében és gondolkodásában. Még akkor is meghatározza viselkedésüket és gondolataikat, amikor éppen nincs ott.

A medve kiemelkedő alakja a Szibériában élő hantik "látható faunájának", nagy valószínűséggel a legfontosabb, legtöbbször emlegetett állat, "kulturális kulcsfaj".

Joggal tekinthető a medvekultusz is a hanti vallás egyik sűrűsödési pontjának, a vallás olyan kulcsszimbólumának, amelyre mint rendezőelvre felfűzhető a hanti vallásos gondolkodás egésze. A medvének azonban szakralitása mellett vannak profán tulajdonságai is: nemcsak a hanti kultúra isteni személye, hanem az erdei hétköznapok meghatározója is, konkrétan létező, olykor félelmetes, olykor érthetetlen, olykor barátságos állat.

Ez a könyv leginkább a medve és az ember közötti kapcsolatra fókuszál. Azon túl, hogy bemutatja az emberek, a medvék és az istenségek kapcsolatrendszerét, világaik találkozási pontjait, különös hangsúlyt fektet arra, hogy feltárja, a medvétől való félelem milyen legitim és illegitim viselkedési formákat eredményez; végül pedig kitér ismereteink legfontosabb forrására, a medvetörténetekre, mint sajátos folklór műfajra is.

A szerző több évtized tapasztalatait, ezen belül közel kétévnyi szibériai néprajzi, antropológiai terepmunka élményeit, ismereteit sűríti könyvébe, hogy sajátos tárgyáról szigorúan tudományos, ám egyben nagyon is személyes hangú kötetet írjon.