Megetetni egy követ

,,A gyereket aggasztja, hogy nem tudja megetetni a követ. Nem azért, mert nem találja a száját. Tudja, hogy tele van szájakkal. Csak azt nem tudja, mit rakjon oda, amit meg is akarna enni."

,,A gyerek a kertben járkált, és nézte azt, ami ott volt. A kő vele együtt falta a látványt. Már tudta: bármivel képes életben tartani a követ, ami átmegy az érzékein. Még egy görönggyel is, ha ránéz, közönséges fűvel, amikor megérinti. Talán még a fű gondolatával is."

A negyvennégy rövid türténet főszereplői mindennapi tárgyak: fésű, teáskanna, cipök, gombok, tükör, kövek, melyeket az éles szemű elbeszélő éppúgy szóra bír, mint a saját családját: anyát, aki folyton takarít, halat pucol vagy mosogat, apát, aki talán még maga sem nőtt fel teljesen, és a mosogatón át, az ebéd maradékával szökne el a házból, nagypapát, aki helyett a halála után az élőknek kell megkeverni a teát, és dédit, aki vénségére egy párnahuzat-babát dajkál. Miközben bepillantást nyerünk a négy generáció életébe, történeteik hátterében kirajzolódik a lengyel falusi élet és a közelmúlt történelme is.

A Megetetni egy követ című debütaáló kisprózakötetért 2016-ban Bronka Nowickának itélték oda a legnagyobb elismeréssel járó lengyel irodalmi dijat, a Nikét.

Bronka Nowicka (1974, Radomsko)

Lengyel színházi és televízios rendező, forgatókönyvíró, író