Megalázott lakosság egyszer majd erőszakkal visszaveszi tőlük. A vesztüket érző és attól félő
hatalmak mind így viselkednek. Emiatt egy hatalmas, a teljes lakosságra kiterjedő megfigyelő és megfélemlítő hálózatot építenek ki. És elterjesztik azt a "titkos információt", hogy
"mindenki mindenkit megfigyel". Hogy mindenki féljen és alázatosan fogja be a pofáját.
Ez a rémuralom, a rémület uralma. Ahogyan a néha furcsán viselkedő Illyés Gyula írta
az 1950-ben született és csak 1956. november 2-án a Irodalmi Újságban közzétett Egy mondat
a zsarnokságról című versében: "hol zsarnokság van, / mindenki szem a láncban".
Ilyenből az európai lakosságnak bőven volt része a XX. században, a megbízatással
odaküldött Lenin 1917-es terroruralmától kezdve az 1989-ben végrehajtott látszat-
rendszerváltásokig (módszerváltásokig). Ördögi és bénító hálózatot borítva az uralmuk alávetett lakosságra, ahol mindenki mindenkitől félt és senki senkiben nem bízott meg. Ahol
mindenütt "fortélyos félelem igazgat", ahogy a sokat látó József Attila írta. Ami jelen volt
mindenütt, és általánosan megnyilvánult "a száj elé hulltan / pisszt jelző ujjban", Illyés monumentális versét idézve újra. Ahol mindenki potenciális "gondolatbűnöző" volt, a
megkerülhetetlen George Orwell 1984-ében előrevetített "szép új világban".
A módszeresen kiépített világzsarnokság életed végéig a markában tart, "mert ott áll /
eleve sírodnál, / ő mondja meg, ki voltál, / porod is neki szolgál." - zárja az "egy mondatát"
Illyés Gyula.
És ebben a hálózatban fontos szerepet játszott a besúgó. Akit a hatalom
titkosszolgálata oda ültetett, ahova szerinte kellett. És különféle módszerekkel manipulált, a
markában tartott.
A mai világban azonban mi önként lehallgattatjuk magunkat az interneten és a
telefonon keresztül. És már nem a Nagy Testvér, hanem az algoritmusok figyelnek minket.