Gróh Gáspár új kötetének tanulmányai ismerősnek gondolt művek és életművek alig vagy másként ismert oldalára hívják fel a figyelmet. Nem a már-már közmegegyezéssé vált értelmezések érvényességét vitatja, hanem olyan szempontokat vet fel, amelyek érdemben gazdagíthatják, olykor módosíthatják a korábbi értelmezéseket.
Elmondja, hogy a nemzeti sorskérdéseket személyes ügyének tekintő, de a politikától irtózó Németh László közéletisége miként lesz politikai tényező, hogy Illyés Gyulát nem csupán nemzeti küldetéstudata, hanem a szociális igazságkeresése jellemezte baloldaliság fordítja szembe a kommunizmussal, hogy Mészöly Miklós írói életműve miért elszakíthatatlan a magyar hagyományoktól. A szerző elmélyülten elemzi a drámaírást tervező Csoóri Sándor film felé fordulását, ahogyan e műfajváltás egyik első nagy eredményeként az Ítélet című filmben a magyar irodalom Dózsa-hagyományát használja fel az 1956-os forradalom örökségéhez való hűség kifejezésére.
Gróh Gáspár írásait az a látásmód határozza meg, amelyben az árnyalt elemzőkészség találkozik a művészi-irodalmi teljesítmények iránti érzékenységgel: gondolkodásában összetartozik a nemzet sorsának vállalása, az értékeket őrző és ezért azok megújítására törekvő konzervativizmus és a klasszikus liberalizmus nyitottsága.