Michael Aldrian, a Bécsi Operaház volt súgója elutazik a karnevál idején Velencébe, hogy meglátogassa ott élő bátyját, ám az nyomtalanul eltűnt a feleségével együtt. Aldrian, aki eredetileg azt tervezte, hogy egy rendhagyó velencei útikalauzt ír, a keresésükre indul a magasvíz sújtotta, hóesésbe és ködbe burkolózó városban. Miközben Velence kulisszái és emléknyomai között bolyong, mintegy a súgólyuk perspektívájából (kívülálló bennfentesként) szemlélve a körülötte lévő valószerűtlen valóságot, sorra kapja az üzeneteket: halálos fenyegetést, hamis pénzt, végül pedig egy levágott kezet tartalmazó csomagot. A saját szakállára nyomozni kezd, s önszántán kívül egyre jobban belebonyolódik egy olyan ügybe, amelynek szálai a szervezett bűnözés világába vezetnek.

A regényt át- meg átszövi az elhallgatás, a megtévesztés, a titok, amit csak tetéz a karnevál és a maszkosok forgataga, amelyben tettesek és áldozatok egyaránt elvegyülhetnek. Aldrianban pedig megfogalmazódik a kérdés: vajon ő bolondult meg, vagy a világ...?



A főhajóban az imapadok között Aldrian egy automatára lett figyelmes, ami egy érme bedobása után hatvan másodpercre megvilágította a mennyezeti festményt. Aldrian pénzérmét keresett, és beült a legközelebbi padba. Az egész panorámát fényszóró világította meg, míg ő sötétben ült. Lentről föltekintve azt látta, hogy az angyali lények valami vakító fény felé szállnak - a természet rendjét követve, mint ahogyan az éjjeli lepkéket vagy a lódarazsakat is vonzza a lámpafény. A feje fölött lebegtek, súlytalanul egy hosszú pillanatig, örökre. Nyomban utána kialudt a fényszóró, és a mennybemenetelből ismét pokolba hullás lett, és már nem fölfelé tekintett Aldrian, hanem a mélybe, mint az elején. Egy ideig még újabb érmeket bedobva elnézegette ugyanannak a képnek a negatív és a pozitív oldalát. Nagyszerű bűvészmutatvány, gondolta. Végül kinyúlt a sötétben az imapadon, és kimerülten elaludt.

(Részlet a regényből)



Gerhard Roth (1942-2022) az egyik legjelentősebb kortárs osztrák író. Számos elbeszélést, esszét, színdarabot és regényt írt, de fotókönyveket is adott ki. Írói-gondolati világát esszéköteteket is magukban foglaló regényciklusai (Die Archive des Schweigens, 1986-1991; Orkus, 1995-2011) tárják fel a legjobban. Munkásságát több elismeréssel és díjjal jutalmazták, köztük 2016-ban a Nagy Osztrák Állami Díjjal.

Gazdag életművéből Velence-trilógiájának nyitó kötete, a Michael Aldrian bolyongása (2017) című regény jelenik meg elsőként magyarul.