1989-et írunk, a Romániában ma is gyakran "Aranykorként" emlegetett kései diktatúra végnapjait éli. Daniel Bãnulescu zabolátlan fantáziája groteszk mesevilágként alkotja újra a történelmet, amelyben a Ceauºescu házaspár és pribékjei - vagy inkább torz karikatúráik - egy sosem volt bukaresti alvilág földöntúli erőkkel cimboráló figuráival vívják titkos élet-halál harcukat. Körülöttük hullaszállítók, hegyi remeték, bűbájosok és egyéb, a realitás kereteit szétfeszítő alakok sereglete kavarog. Ebben a disztópikus történelmi eposzban az embertelenség és az emberi gyarlóság egyazon érme két oldala, ám ez nem egyszerűen az önkényuralom bestialitásának következménye, hanem a bukott világ perverz természettörvénye. A tét, amely a kiszámíthatatlanul kanyargó történet főhősét, a diktátor ellen merényletet szervező Lakatfűt hajtja, nem a politikai szabadság, hanem a spirituális megváltás, bár olvasóként nehéz eldönteni, legalább ez az ígéret komolyan vehető-e... Bãnulescu kultikus regényciklusának záródarabja önálló műként is olvasható, beskatulyázhatatlan, őserőként burjánzó szöveg.