Van nekem egy kedves képzőművész barátom, szép nagydarab ember. A nevét juszt sem árulom el, hadd maradjon az én titkom, magánügyem. Sorolhatnám az évek, évtizedek során szerzett érdemeit és titulusait, de nem teszem azt sem, lehetőleg kerüljük a hatásvadászatot. Kábé egykorúak vagyunk, ritkán találkozunk, de amikor a véletlen a hónom alá nyúl, és szökőévente egyszer egymásba botlunk valahol, mindkettőnk arca felderül. Persze találkozni sokféleképpen lehet. Most például egy interjúban elhangzott mondata került a szemem elé: "Még mindig izgat az üres papír."
Kedves Barátom, a számból vetted ki a szót...
(Szentmiklósi Tamás: Ami szép, az szép)