Könyvünk, amelyben a Mithra-vallás eredetével és történetével kívánunk foglalkozni, nem törekszik arra, hogy a pogányság bukásáról adjon képet. Nem kíséreljük meg, még csak általánosságban sem, hogy megkeressük azokat az okokat, amelyek a keleti vallások Itáliában való meghonosodását magyarázzák; és azt sem igyekszünk bemutatni, hogy tanításaik, amelyek sokkal aktívabb erjesztő hatással bírtak, mint a filozófusok elméletei, hogyan bontották meg a nemzeti hitet, amelyen a római állam és az egész ókori élet nyugodott, és hogy az általuk szétzilált építmény lerombolását végül a kereszténység végezte el.

Nem vállalkozunk itt arra, hogy a bálványimádás és az erősödő egyház között vívott harc különböző fázisait nyomon kövessük; ez a hatalmas téma, amelyet remélhetőleg egyszer majd megközelítünk, meghaladja a jelen munka kereteit. Mi itt e döntő forradalomnak csak egy korszakával foglalkozunk, és az a célunk, hogy a tőlünk telhető legnagyobb világossággal megmutassuk, hogyan és miért nem sikerült egy bizonyos mazdeus szektának a cézárok korában a birodalom uralkodó vallásává válnia.