Ulisse Aldrovandus (1522-1605) Monstrorum historia című műve a 17. század egyik legkülönlegesebb természettudományos és kulturális alkotása, amely a szörnyek világát vizsgálja. A kötet nem csupán biológiai rendellenességeket mutat be, hanem feltárja a mítoszok, vallás, szimbolika és babona összefonódó rendszerét is. A latin monstrum szó nem kizárólag negatív jelentésű: Aldrovandus számára a rendkívüli, a természet törvényeitől eltérő jelenségek gyűjtőfogalma, amely a csodálat tárgya is lehet. Műve az antik és középkori hagyományokra épít, de már a 16. század tudományos szemléletével dolgozik, így egyszerre tudományos értekezés és kulturális tükör.

A mű enciklopédikus jellegű: gazdag illusztrációkkal, filológiai megjegyzésekkel, történeti kitérőkkel és mitológiai párhuzamokkal. Bár a szerző halála után jelent meg, tanítványa, Bartolomeo Ambrosini átfogó szerkesztői munkát végzett, így a végső szöveg közös alkotásnak tekinthető. Az első, szokatlanul terjedelmes fejezet főként az emberi és emberhez hasonló szörnyeket tárgyalja, ami Aldrovandus antropológiai érdeklődését tükrözi. A mű hatása messze túlnyúlik saját korán: összegzi az ókortól ismert szörnyirodalmat, és megalapozza a teratológia, vagyis a szörnyek tudományának történetét. A modern kiadás célja a szöveg követhetőségének javítása: arányosabb szerkesztéssel, válogatott részekkel és az illusztrációk újraértelmezésével teszi hozzáférhetővé a 21. század olvasója számára.