A munkakönyv sokak számára ismeretlen fogalom, másoknak egy utált-kedvelt rendszer emblematikus intézményét jelöli. Megszűnése után, a szorgalmasabbja ceruzával folytatja a beírásokat; élsportoló, kukaellenőr, vízóra-leolvasó addig szinte töretlen a pálya, miután a versenyszféra sem marad adósa a munkavállalónak: ószeres, vendéglős, konferanszié, lakásfotós, élményellenőr, regisztrált munkanélküli, nyelvtanuló, szegénységkutató. Megannyi próbálkozás ellenére sem sikerül munkakönyves álláshoz jutni, holott munkásszerzet egész életében a régi intelmet igyekezett elkerülni: tanulj, fiam, különben utcaseprő lesz belőled A jóslat beteljesedik, és az odáig vezető kanyargós utat megannyi kalandos történet kíséri. A kortársak sorstársak is egyben, s jól tudják: szegényzugból bajosan lesz gazdagzárvány. Ez a könyv a szabadságról szól, arról, hogy miképpen próbálkoznak a rendszerváltó már nem annyira ifjak új szelek ellenében régi szárnyakkal repülni. S hogy miért az irónia? Mert anélkül nem lehet kibírni.