Nemes Nagy Ágnes (1922-1991) a magyar költészet kiemelkedő jelentőségű alakja, aki szinte szenvedélyes tudatossággal formálta egységessé lírai életművét. Köteteinek anyagát folyamatosan újrarendezte, új verseit az így kialakított szerkezetbe illesztette. Az 1986-ban megjelent A Föld emlékei című gyűjteményes kiadás tekinthető költői végakaratának. Ez a kötet a személyes közlésektől, életrajziságtól radikálisan elzárkózó, de izzó fegyelemmel megformált tárgyias költészet nagyszabású műve. Halála után azonban több kéziratos füzete is előkerült. Hátrahagyott versei azt mutatják, hogy szinte egész pályája során volt egy másik beszédmódja, belső használatra, amely nagy tárgyias lírájának ellenpontjaként lobogó indulattal beszélt legszemélyesebb tapasztalatairól, érzéseiről. Költői életműve így szó szerint megkettőződött. Az életmű két fele, noha ellentétes beszédmódot és versfelfogást követ, újabb ellentmondásként, ugyanazon az eltéveszthetetlen hangon szól.
Kiadásunk eredeti formában közli A Föld emlékei teljes anyagát, valamint a költő életében megjelent, de ebbe a kötetbe fel nem vett verseket. Közreadjuk továbbá a jelenleg ismert kéziratos vershagyaték teljes anyagát, köztük azokat a verseket is, amelyek a korábbi összegyűjtött kötetekben nem jelentek meg. Így a jelen kiadás közel kilencven korábban publikálatlan verssel bővült. Tartalmazza ezenkívül Nemes Nagy Ágnes életében megjelent és hagyatékából előkerült gyerekverseit. A versekhez készült jegyzetek az első megjelenés és a keltezés adatai mellett közlik a kéziratokban fennmaradt szövegváltozatokat is.