Nemzetiségi parlamenti képviselet

Létezett-e hatékony parlamenti érdekképviselete a két világháború között a szomszédos országok magyar közösségeinek? A kisebbségben lévő magyar nemzetiségi pártok képviselői milyen mozgástérrel rendelkeztek, hogyan működtek a parlamentekben és a pártpolitikákban? Hogyan változott ez meg 1945 után, amikor a döntések többnyire nem a parlamentekben születtek, s a kisebbségekkel való együttműködést formálisan a lenini nemzetiségi politika elveire építették az utódállamok pártközpontjainak vezetői. A kötet tanulmányai a Magyarországgal szomszédos országok magyar parlamenti érdekképviseletének bemutatására vállalkoznak, s ezekre a kérdésekre keresik a választ. Az összehasonlítás érdekében a bevezető tanulmány részletesen feltárja, hogy a dualizmus korának magyar törvényhozásában milyen érdekvédelmi potenciállal bírtak az itt élő nemzetiségek, s több írásban követhetjük nyomon azt is, hogy a politikai pályájukat itt kezdő nem magyar anyanyelvű képviselők 1920 után milyen karriert futottak be immár többségi politikusként. Az esettanulmányok pontosan rámutatnak arra is, hogy Trianon után az elcsatolt területek kisebbségi magyar kényszerközösségei regionális politikai közösségekként is megszerveződtek, s ezzel a magyar nemzetépítés új színterei, központjai jelentek meg.