A Transz-Atlantik megállói - Gombrowicz
"Amennyire nem polonistaként, hanem irodalomkritikusként és esztétaként meg tudom állapítani, jelentős vállalkozás Pálfalvi Lajos életrajzi monográfiája Witold Gombrowiczról, a huszadik század egyik legjelentősebb, a lengyel irodalmi kánont belülről kritizáló lengyel irodalmáráról. Nemcsak azért fontos munka ez, mert magyar nyelven igen kevés tanulmány foglalkozik e kimagasló tehetséggel, hanem azért is, mert Pálvalfi könyve általános tanulságokkal is jár, többek között az irodalomtörténet-írás módszertanával, az irodalom társadalmi szerepével, a modernizmus belső dinamikájával és a közép-európai irodalmak sajátos természetével kapcsolatban is.
Pálvalfi sok tekintetben azonosul Gomborwicz deheroizáló hajlamaival, s ez bizonyos fokig még a hősről is szóló narratívájában is tetten érhető. Tehát ahozy az író nem volt mentes az öniróniától és önkritikától, úgy Pálfalvi története is telve iróniával és kritikával. De alapvetően alázatos és érzékletes írója anna: Pálfalvi mintha regényt írna Gombrowiczról, olyan kedvvel, stiláris energiával és írói invencióval alkot. Maga is osztja tehát hőse meggyőződését, hogy az irodalomkritikának nem szabad unalmassá és lélektelenné válnia. Épp ellenkezőleg, ahogy az irodalom tesztje az, hogy képes-e egy élő világot teremteni a műben az alkotó, a Pálfalvi által gyakorolt irodalomtörténetnek is az a tétje, hogy meg tudja-e eleveníteni hősét az általa felmondott történetben. Pálfalvinak sikerül ez." (Horkay Hörcher Ferenc)
