Az ötéves Saháb nem beszél. Tudna beszélni, de inkább hallgat. Némasága miatt a körülötte levők fogyatékosnak tartják, a gyerekek pedig csúfolják, és visszaélnek jóhiszeműségével.
A kisfiú bezárkózik külön kis világába két képzeletbeli barátjával, Ászival és Bábival, akik valójában Saháb lelkének két aspektusát szimbolizálják. Így hárman próbálnak eligazodni és igazságot teremteni a felnőttek olykor teljességgel érthetetlen világában. Sahábnak nincsenek nagy vágyai, csak annyit szeretne, hogy szeressék, és az apja is elfogadja olyannak, amilyen.
Két hang váltja egymást a regényben: a történetet hol Saháb, hol édesanyja meséli, aki szenved az apa és fia közt dúló háborútól. Sahábnak hosszú utat kell megtennie, amíg eljut a megbocsátásig. Ha eljut egyáltalán.
Az iszlám uralom alatt játszódó történet betekintést nyújt Irán kisvárosi életébe és a nők helyzetébe a családban.