"A címben idézett két fogalomcsoport feltételezi a kizárólagosság igényének megfogalmazását és érvényesítését. Egyfelől a "nemzeti elkötelezettségű, nacionalista, hazafi, patrióta", másfelől az "internacionalista, nemzetközi, világpolgár, kozmopolita", bizonyos értelemben a "hazátlan", sőt "hazaáruló" és hasonló kifejezések egyaránt arra vallanak, hogy nyelvünk felettébb gazdag, sokfajta árnyalatban képes leírni e két oppozícióban élő szellemi, politikai áramlatot. Valójában az idézett szókapcsolatok valami nem elegyíthető, belső ellentmondást hurcolnak magukban - az internacionalista nem lehet hazafi, és a maga természetes módján nem lehet nacionalista, és viszont; a hazafi, a szakrálissá emelt nemzet tagja nem lehet internacionalista is egyúttal. Ez az elmúlt két évszázad történelmét is mélyen befolyásoló, mesterkélt és hamis alternatívaképzés gerjesztője volt számos történelmi konfliktusnak, etnikai mészárlásnak, világháborúnak, de egyúttal a napjainkig elhúzódó tartós gyűlölködéseknek is. Más esetekben tanúi lehetünk ezek sikeres feloldásának és meghaladásának, tehát a szembenállás tényét mind pozitív, mind negatív formájában módunk volt megtapasztalni. Az alább következő fejtegetésekkel amellett szeretnénk érvelni, hogy ez az alternatívaképzés hibás vágányon halad, és mesterkélt úton, társadalmi-történelmi konstruálások eredményeképpen jött létre - amelyek ugyanakkor elkerülhetetlenek voltak a nemzetállamok létrejöttének, megszilárdulásának folyamataiban. Feloldásuk és meghaladásuk nem az ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit logikája szerint, hanem a tertium datur új kontextusba emelő elgondolása és értelmezési kerete szerint lehetséges csupán. Ennek körvonalazására teszünk kísérletet és kínáljuk föl ennek a kísérletnek az eredményeit olyan eszmecserékre, amelyek révén közelebb kerülhetünk mind a történelem, mind napjaink egyik hevesen vitatott kérdésének konstruktív tárgyalásmódjához." (a Kiadó)