Augusztusi vasárnapok

Jean kísértetként bolyong Nizza utcáin, végigjárja a kávézókat, parkokat és tereket, ahol Sylviával éltek hét évvel ezelőtt. Eszébe idézi a lány alakját, hangját, illatát, gesztusait, és a hóbortját, ahogyan szájába vette a nyakában lógó gyémántot, és az ajkai között tartotta, akár egy cukorkát. A kékes fényű, hideg drágakő, a Dél Keresztje volt szorongásuk minden forrása. Bujkálni kényszerültek miatta, folyamatos éberségre kárhoztatta őket, ráadásul megszabadulni sem volt egyszerű tőle. Azután megismerkedtek egy különös házaspárral, s úgy tűnt, végre túladhatnak a hírhedt ékszeren. Neal és Barbara azonban egyre gyanúsabban viselkedtek, s Sylviáék mind több jelét fedezték föl hazugságaiknak - vagy csupán képzelődtek? Bűntudatuk és a folyamatos aggódás olyan börtönbe zárta őket, ahonnan nincs menekvés...