A bensőséges családi és párkapcsolatok hagyományos témái a romantikus női és lányregényeknek. A szépirodalom azonban mintha óvakodna ezektől, és kicsit talán kerülné is. Annál inkább nagy figyelmet kelt, ha egy szerző nem előre kitalálhatóan, vagy túl szentimentálisan és hagyományosan ragadja meg ezeket a témákat. Petra Soukupovának ez rögtön az első, K moři (A tengerhez) című könyvében sikerült. A három terjedelmes elbeszélésből álló új kötetének is, melyet kezében tart az olvasó, a családi kapcsolatok a fő témája. A szerző ezúttal gyermek főhősöket választott. Az első két szövegben gyerekek a történet elbeszélői, a harmadikban az elbeszélő ugyan felnőtt nő, de a cselekmény a gyermekkorában játszódik. A szereplők mindhárom elbeszélésben valamilyen családi traumát igyekeznek feldolgozni, amely eltávolítja őket szeretteiktől, és identitásuk és a családban betöltött helyük keresésére készteti őket. Mégsem drámai, filmszerű fordulatok jelennek itt meg, melyek a feje tetejére állítanák a hősök életét, a lényeg a bensejükben zajlik le. A szerző annyira magával ragadja az olvasót ebbe a nagyon intim közegbe, hogy az a legapróbb belső mozzanatokat is képes átérezni és valódi egzisztenciális drámaként megélni. Ez persze paradoxnak tűnhet, hiszen az elbeszélés nyelvezete inkább elidegenít, és a kamera hideg távolságtartását idézi. Mégis, ebben is Petra Soukupová elbeszélői tehetsége mutatkozik meg. A Zmizet (Eltűnés) tömör címmel illetett új könyv olyan területet képvisel a kortárs cseh irodalomban, amely nem előre kitalálható exkluzivitásával vonzza az olvasót, hanem arra készteti, hogy életének a látszólag nem túl drámai pillanatairól is elgondolkozzon. Többek között ebben rejlik minden jó irodalom értelme.