Mezei Mária a huszadik század hányattatott sorsú színészegyénisége. Ünnepelt filmszínész, színházi csillag, a '30-as, '40-es évek nőideálja, a "vörös Mezei", a "franciás Mezei". Ám szellemének, hivatástudatának szűk e kívülről rászabott szerep, könyvet ír hivatásáról, megtéréséről, erdélyi népdalokból műsort szervez, élete vége felé "álomszínházat" álmodik. Mikor a kommunista hatalom a pálya szélére söpri, és színész-napszámosként a Liliputi Színházban kell játszania, éjszakai lokál-fellépésein a kuplék után Ady-versekkel, zsoltárokkal rendíti meg a mulatók közönségét. - Szigethy Gábor Kossuth-díjas író, irodalom- és színháztörténész három évtizeden át dolgozta föl a színésznő kéziratos hagyatékát, relikviáit. Kötetbe gyűjtött írásai e kutató- és rendszerezőmunka állomásait jelzik: a színésznő életének egy-egy epizódját idézik írott vagy tárgyi emlékek, levelek, feljegyzések, naplók vagy fényképek, színlapok révén. Az esszésorozat album formátumú keretbe illeszkedik, az egész oldalas, múltidéző színészportrékat különleges magánfotók, levéldokumentumok kísérik. - Szigethy Gábor könyve egyszerre esszékötet és képeskönyv a múltról, pályakép és kortörténet: az énközpontú "franciás" Mezei Máriából miért, miképpen lett a másokért élni akaró "zsoltáros" Mezei Mária, aki elpergő színészéletét ajándékozta a közönségnek.