A magyar főnemesi és nemesi famíliák, ha fel is tüntették az asszonyokat a családfán, a női leszármazást hivatalosan már nem követték. Botorság lenne azonban ennek alapján azt hinni, hogy a hölgyek ne lettek volna fontosak, hisz általuk generációk emelkedhettek fel vagy tűnhettek örökre el az emlékezet süllyesztőjében. 
Főrangú hölgyek sorsát követi nyomon a könyvünk, remélve, hogy a kastélyok női lakóinak portréja megérteti velünk, milyen különleges helyzetben voltak az elit hölgytagjai mielőtt teljes egyenrangúságukat ki nem vívták a társadalomban. Olyan híres dámákat veszünk sorra, akiknek élete meghatározta a kort, pályájuk jól dokumentálható, és különleges egyéniségük lámpásként világította be környezetüket. Sorsuk mintákat adott sógornőiknek és unokahúgaiknak, barátnőiknek és ismerőseiknek, sőt a közrendűeknek, a polgári vagy paraszti sorban élőknek is. 
Míg életük megrajzolja a magyar történelem fő vonalait, bepillantást enged a kastélyok mindennapjaiba, életvezetési szokásaikba is, amelyek olykor gyökeresen különböztek a modern kor emberétől. A vagyon megőrzésének követelményei, az etikett szabályai, az elit évszázados liturgiái számukra mindennaposak voltak, a mai olvasó azonban bizonyára megütközik a szokásaikon, szülők és gyermekeik magázódásán, azon, hogy férj és feleség külön lakrészben, hálószobában aludt, és a házasságokat az esetek döntő többségében nem a természetesen vonzalmak határozták meg. 
Könyvünk forrásai, a naplók az emlékiratok a levelezés, illetve a korabeli újságcikkek, lehetőséget adnak kötetünk szereplőinek, hogy "maguk is megszólaljanak" a róluk szóló fejezetekben.