A hetedik nap a papáé

"Leguggoltam, ujjammal megböktem a fűszálak között szlalomozó bodobácsot, olyan volt, mint egy vékony, piros lemez, egy jelvény, amit akár a kabátomra tűzhetnék. A hátán két pötty, két hatalmas szem rajzolódott ki, azt képzeltem, ha beléjük nézek, a házat látom, este van, az öreg a húgom ágya mellett áll, szuszog."

(részlet A hetedik nap a papáé c. novellából)

A vélt vagy valós boldogság kimerevített pillanatai a zuhanás előtt. Férjek, feleségek, gyerekek, fiatal férfiak és nők, apák és anyák, akik még hisznek abban, hogy megváltoztatható a megváltoztathatatlan - megjavítható a házasság, felülírható a gyerekkor, lehetséges kitörni a nyomorból, újra lehet kezdeni. A szakadék széléről néznek az életükre, és hirtelen minden másnak tetszik. Vajon vissza lehet-e kapaszkodni?"