A kötet szerzői a magyar országgyűlések középkori történetének ívét rajzolják meg. Az egyes korszakokon belül azonos szempontok szerint vizsgálják az országgyűlések történetét, és adnak számot azok legfontosabb jellemzőiről. A gyűlések idő- és térbeli megoszlásának bemutatása mellett áttekintést adnak azok személyi összetételéről, vitáiról, törvényalkotásáról és mindennapi életéről is. A történeti ív három egymástól jól elkülöníthető történeti periódust ölel fel, s ezek sajátos, egyedi vonásokkal is rendelkeznek. A középkori Magyarország országgyűléseit olyan uralkodók tartották, akik Magyarországot tekintették legfontosabb országuknak, és leggyakrabban ott is tartózkodtak. Az ország három részre szakadása után a "királyinak" nevezett országrész a Habsburg Birodalomnak vált kicsiny részévé, amelynek mindenkori uralkodója csak elvétve tette lábát magyar földre. 1703 és 1711 között pedig a Habsburg uralkodóval szemben álló magyar rendek fejedelmük irányításával háborús körülmények között tartották országos gyűléseiket. A szerzők a legújabb kutatási eredményekre alapozva mutatják be az ezekből fakadó jelentős intézménytörténeti sajátosságokat.