Résnyi Éden

Kedves Olvasó! Kell a vers, hogy örüljünk az életnek! Kell a vers, mert bíztat, vigasztal, jó kedvre derít, kérdéseket vet fel, majd megfelel (néha), aztán elandalít vagy éppen izgalmat vált ki. Kell a vers, hogy magunkra ismerjünk, elvágyódjunk vagy megérkezzünk. Máskor tükröt tart vagy fityiszt mutat, fellengzősen kioktat, esetleg kétségekbe taszít, hideget-meleget fúj, ábrándokat kelt, aztán kijózanít...
Szóval a versek olyanok, mint mi vagyunk: hisztisek, tökéletlenek, emberarcúak. Önök ebben a könyvben avval találkoznak, ami engem zaklatott: Isten és a hit, történelmünk és hazánk, a szép utáni vágy, a halál tagadása, ragaszkodás az élethez, születésünk és életünk rejtelmei, a gonosz elutasítása, a betegségek, némi moralizálás. Szellemi ételt és italt kínálok tehát. Jó étvágyat és ivászatot kíván: Wilhelm Ottó