Nem akartak katonát látni? - A magyar állam és hadserege 1918-1919-ben

Révész Tamás (Szombathely, 1988) az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett alapszakos történész-levéltáros (2011), majd gazdaság- és társadalomtörténet szakirányon történelem mesterszakos (2013) diplomát. Időközben egy évet tanult a Berlini Humboldt Egyetemen. 2014-ben kapta meg második diplomáját a King's College London War Studies mesterszakán. A Habsburg-hadsereg első világháború utáni magyarországi és ausztriai helyzetét összehasonlító doktori dolgozatát 2018-ban védte meg a bécsi egyetemen. Első önálló kötete a szombathelyi katonai repülőtér történetéről 2006-ban jelent meg. 2013-ban készült el következő könyve Petróczy István, az első magyar katonai pilóta életéről. 2016-tól az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport munkatársa.
Révész legújabb könyve társadalom- és kultúrtörténeti szempontok bevonásával mutatja be, hogy az első világháborút követő hónapokban a magyar kormányoknak miért nem sikerült erős hadsereget szervezniük. A kötet a leszerelés és a mozgósítás problémáját vizsgálja mind a magyar állam, mind az egyszerű közkatonák szemszögéből, megkérdőjelezve az elmúlt száz évben a hadsereg első világháború utáni helyzetével kapcsolatban kialakult legfontosabb toposzokat. Először nemzetközi összehasonlításban foglalkozik a katonák visszatérésével az első világháború frontvonalairól, majd részletesen elemzi a Károlyi-kormány katonapolitikáját. A könyv megmutatja, hogy 1918 őszén milyen tényezők álltak a gyors leszerelés és az eredménytelen hadseregszervezés hátterében, majd megvilágítja a proletárdiktatúra sikeres mozgósításának okait és a Vörös Hadsereg szétesésének hátterét.