Ez a kötet annak igyekszik utánajárni, hogy a 2-3. század fordulóján Karthágóban élt keresztény teológus, Quintus Septimius Florens Tertullianus hogyan látta belülről a Római Birodalmat, amely ekkoriban, a Severus-dinasztia uralkodása alatt harmadvirágzását élte.

Tertullianust, aki egyszerre tekintette magát rómainak, afrikainak és kereszténynek, nemcsak elméleti szempontból, hanem nagyon is gyakorlati módon érdekelte a keresztények és az Imperium Romanum viszonya. Ne feledjük: az ő korában is aktívan folyt Jézus követőinek üldözése. De vajon milyen indokokkal, és főként milyen jogi alapon üldözték a rómaiak a keresztényeket? És mit tehettek ők ebben a helyzetben? Álljanak ellen az államhatalomnak, vagy meneküljenek az üldözés elől? Szó szerint élet-halál kérdései voltak ezek Tertullianus és kortársai számára, de a karthágói szerzőt egyéb gyakorlati kérdések is foglalkoztatták. Szolgálhat-e egy keresztény a római hadseregben? Járhat-e színházba? Megnézheti-e a népszerű gladiátorviadalokat? Szurkolhat-e cirkuszi pártoknak? Milyen sminket, ruhákat és ékszereket viselhet egy tisztességes keresztény nő?

Tertullianus teljes retorikai vértezetben, ízig-vérig rómaiként igyekszik ellenfeleit meggyőzni a kereszténység igazáról, amihez elképesztően széles tudásanyagot mozgat meg: görög-római írók, költők, filozófusok, sőt orvosok műveit; s mindezt olyan ellenállhatatlan humorral, amely a kedélyes viccelődés mellett az irónia, a gúny és a szarkazmus eszköztárát is felvonultatja.