"Salakos szesz, tölcsérrel és szűrőpapírral"
"Kétféle jó klasszikus-kiadást képzelhetek. Egyiket a tudománynak. Másikat a művelt közönségnek. Egyik adja az apparátust. Másik az eredményt. Egyik salakos szesz, tölcsérrel és szűrőpapírral. Másik a tiszta, lepárolt aranynedv. Vaskos, nehéz, könyvtári kötetek. Vagy aranydíszű livre de chevet. Egyik csupa kérdés és probléma. Másik csak kincs és felelet" - írja Babits Mihály Balassa című írásában.
E tanulmánykötet - amely a 2019. december 9-én a Petői Irodalmi Múzeumban megrendezett hasonló című konferencia anyagát közli - éppen Babits művein kívánja életszerűen és a gyakorlatban bemutatni, hogy milyen az, amikor az irodalomtörténészek "tölcsérrel és szűrőpapírral" a még fortyogó "salakos szesz" mellett dolgozva "vaskos, nehéz könyvtári köteteket" írnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kötet minden tanulmánya igazi műhelytanulmány: a Babits-filológia művelői arról adnak számot, hogy sajtó alá rendezői tevékenységük során a "szerkesztői műhelyben" milyen információbázis, elméleti belátás és szövegismeret halmozódott fel.
