Salamon fája - és más novellák

A magyar irodalomnak nincs kiemelkedő emigrációs termése-vonulata, mint a lengyelnek, vagy az orosznak. Az írás meghatározó eleme az élő nyelvi közeg, - nem egy írónk vállalta a börtönt az emigráció helyett, hogy ki ne essen az alkotás svungjából. A 19 évesen Magyarországot elhagyó Goldtsein Imre sorsa az írói sorstalanság elleni kűzdelem a nyelvben. Verset magyarul, prózát angolul ír, s egyetemi tanárként - színházrendezést - héberül oktatott. Ez a "kettős" - sőt hármas - "gyökér" gazdagítóan hatott életművére, noha a nyelvek és kontinensek közötti sodródásában ellehetetlítette a recepcióját. Leginkább arról nevezetes, hogy ő fordította sikeresen angolra Nádas Péter Emlékiratok könyvét, s ezzel az író, s a legújabb kori magyar irodalom világsikerének egyik kovácsa. Kevésbé ismert, hogy ő írta az egyedüli regényt az 1956-os forradalomról - angolul, de eleddig csak magyar fordításban jelent meg. (Novemberi tavasz). Az itt közölt novellái az izraeli környezet, magyar zsidó groteszk-látás, és az angol nyelv távolságtartása-gazdagsága keverékéből jött létre - ama (faj, fajta) keveredés gyönyörűségére.