"Csak egyetlen embert nyúznak meg elevenen ebben a könyvben, és az én leszek. Nem szadizmusból vagy mazochizmusból teszem, hanem narcizmusból" - jelenti ki Salvador Dalí e könyv egyik fejezetében, és hinnünk kell neki, mert a XX. század egyik meghatározó művésze e zavarba ejtően őszinte önéletrajzi művének szinte minden lapján lényének és művészetének egyediségét és fontosságát hangsúlyozza. 

A szürrealizmust nem is annyira betetőző, mint inkább bevégző, illetve meghaladó Dalí maga is úgy látta, hogy két legfőbb tulajdonsága - őrültsége és zsenialitása - egy tőről fakad, ezért gondolta azt, hogy muszáj "mindennap kicsivel őrültebbnek lennie", zsenialitását - és szerénységét - pedig legjobban az a kijelentése érzékelteti, mely szerint egyetlen képe többet ér, mint Picasso egész életműve. 

Ha ezzel nem is ért egyet mindenki, az vitathatatlan, hogy a festészeten és szobrászaton kívül filmezéssel, ékszerkészítéssel, irodalommal - ráadásul paranoia-kritikával is - foglalkozó Dalí nemcsak a képzőművészetet, hanem az önreklámozás művészetét is forradalmasította.