Sárközy Péternek, a Római Tudományegyetem Magyar Tanszéke professzorának 1996-ban és 2001-ben megjelent tanulmánykötete igen nagy sikert aratott a nagyobb olvasóközönség körében. Ezek a tanulmányok ugyanis szakítottak az addigi "hivatalos" József Attila-képpel.
A szerző a 90-es évek elején - egymás után sorra vette a költő életével kapcsolatos legendákat és az életművére ráragasztott hazugságokat: a családról, a "hősies proletár" ifjúkorról, a nem létező Horger-ügyről, a létező három Baumgarten-díjról, az állítólagos barátokról és a költő igazi nagy szerelmeiről, a betegségéről, az úgynevezett "freudizmusáról", illetve a kommunista mozgalomhoz fűződő való tragikus kapcsolatáról, mely a költő 1932. évi "lefasisztázásával", kiközösítésével és tragikus halálával ért véget. 
Sárközy kimutatja, hogy ezek a "legendák" úgy rárakódtak József Attila életművére, mint versében a guanó, és máig lehetetlenné teszik József Attila érett, 1932 után, az európai egzisztencializmussal egyszerre jelentkező és azzal sok ponton érintkező költészetének megértését. 
A jelenlegi kötet az 1996-ban megjelent tanulmányok mellett közli Sárközy Péter 1996-2015 között írt újabb József Attila-tanulmányait, melyekben vitába száll a Szabolcsi Miklós örökségét tovább folytató, ma is "hivatalosnak" számító József Attila-kutatók egyoldalú beállításával, rámutat az ötvenes és hatvanas évek József Attila-kultuszát tovább folytató manipulációkra, illetve a ma "csúsztatásnak" nevezett hazugságokra. 
A kötetben ezenkívül a Nagyon fáj-kötet verseinek az explication de texte módszerét követő szövegelemzése áll, hiszen ennek az utolsó, 1936 végén megjelent kötetének versei a legnagyobb tisztasággal mutatják meg József Attila érett költészetétnek fő motívumait: a társadalmi igazságosságra, szeretetre és az igazi szerelemre vágyó törekvését, az Isten-hitre vágyódást. 
Sárközy Péter az utóbbi 20 évben írt tanulmányaiban arra figyelmeztet, hogy a magyar közoktatásban és közgondolkodásban a rendszerváltás után, sajnos, majdnem minden maradt a régiben. A közvéleményben és a "szakmában" egyaránt tovább él az ötvenes évek - Szabolcsi Miklós által "dialektikusan továbbfejlesztett" - József Attila-képe.