Részlet a könyvből:

Erdős Péter. Egy időben szitokszó volt a neve, és nem véletlenül. Az volt a szavajárása: ”saját szavam, akkor vonom vissza, amikor akarom.” Ezzel az emberrel kellett megállapodni, ha valaki lemezt szeretett volna kiadni. Arató András diszkós mesélte, hogy a mamájának az volt a véleménye róla: ”a fajtánk szégyene”. De még most, 35 év után is derülnek ki dolgok kettőnk viszonyáról.

Az Égi zenekar fesztiválon fellépő kitűnő debreceni szólógitáros, Felkai Miklós ajándékozott meg a következő történettel. A Neoton tagjai meghívták azzal, hogy ha feljön Pestre, akkor látogassa meg őket egy próbán. Be is ült a Vörösmarty téri terembe, pont az Erdős mögé. A Neoton játszott, az Erdős szakértett. Aztán egyszer csak hátrafordult valamiért, és meglátta a Felkait. Torkaszakadtából elkezdett ordítani vele, hogy azonnal takarodjon ki a helységből. Az Éva a színpadról kétségbeesetten próbálta neki mondani; … de Péter, Ő…. nem érdekel, takarodjon innen …de Péter Ő nem a Schuster Lóránt, hanem a Felkai Miklós! Nagy nehezen megértette, és bocsánatot kért. Szegény Felkainak szerencsétlenségére ugyanolyan szelíd lóarca, hosszú haja, bajusza volt, mint nekem.