Selyemsarok

Sebők Éva versei a lét és nemlét álom­szerűen elmosódó mezsgyéjére sodorják az olvasót. A szerző hol haiku, hol tanka formába önti gondolatait. Verseiben az esendő emberi lény megválaszolhatatlan kérdései, a múlt és jövő konfliktusai, az emlékezés és felejtés kettőssége bukkan fel. Az író lelkiállapotának hullámzása, a felszínre törő múltbéli terhek egyszer felnagyítódnak, másszor eltörpülnek a világegyetem nagyságával szemben. A holnap bizonytalansága elől a dalokban és mondókában felelevenedő gyermekkor nyújt menedéket, míg végül az elmúlás kapujába érve a hit és az emlékek hozzák el a megbékélést.
Sebők Éva 2012. december 21-én, a maja naptár szerinti világvége napján távozott az élők sorából.

Czifra Adrienn