Röhrig Géza semmike-dalai szíven ütnek, széttrancsíroznak, létező és nem-létező, valóságos és még annál is súlyosabb helyekre hordják el pillanatainkat. Minden pillanat egy világ. Egy dzsuva, egy mélyzöld monokli, egy megsemmisítőtábor nyomának "téglalap-tócsája". Nem múlik az idő, még akkor sem, ha a dalok sorából egy élet rajzolódik ki. Mint az angyalvakond-versekben az aszfaltba ragadt, eldobott rágókból a Göncöl-szekér: semmike élete.
Néhány dal ebben a kötetben arról szól, hogy semmike találkozik az anyjával, egy életnyi idő alatt csak háromszor-négyszer, de ez semmi ahhoz képest, ahogy az a kétségtelenül elesett, kisebesedett, brutális anya megtagadja fiát, és otthagyja állami törődésre a leszerelt idegenlégiós zsül bácsi kezeiben. semmike se marad adós, anyák napi köszöntője sűrű kínkívánság, és persze az anya se rest, fájdalmas átkokat szór reá, süt belőlük a tapasztalat.
Ha a csillagok közé vonalat, a versek közé életet képzelünk, az valami titkos jóság sugárzása miatt lehetséges, amelyben a niagara autómosó és a fagyottan kettétört vízesés ugyanannak a jelenségnek a színe és visszája.
Selyem Zsuzsa

hiába tettél
akármi borzalmat
Isten még így is
átlátszik terajtad

Röhrig Géza 1967-ben született.