Sztorik, nagy meccsek, sztárfellépők, különleges fotógyűjtemény.

Gurultunk a Hungária körúton, araszoltunk a Thökölyn, rákanyarodtunk a Stefániára, álltunk türelmetlenül a Kerepesi úton - aztán felpillantottunk és megláttuk. Valahogy mindenhonnan az a hatalmas, tekintélyt parancsoló betonépület nézett le ránk. A félkész felső karéjjal, az egekbe törő reflektoraival.
De ha éppen messze jártunk, akkor is velünk, bennünk volt.
Cipeltük magunkkal az ott átélt élményeket. Mert hát mindenkinek van legalább egy felejthetetlen Népstadion-emléke. Egy meccs, egy gól, egy győzelem, egy világcsúcs.
Itt él a szívünkben megannyi csodálatos pillanat futballmérkőzésekről, atlétikai versenyekről, telt házas színészek-újságírók rangadókról, óriási koncertekről. Sosem feledjük az angolok elleni 7:1-et; Szepesi György legendás közvetítéseit; a világraszóló brazilverést; a botrányt kavaró Mészöly-filmet; Kovács Bütyök elképesztő vágtáját; a kosarasok váratlan sikerét; vagy éppen Lionel Messi első válogatott fellépését... Szinte most is a szemünk előtt van, ahogy Freddie Mercury és a Queen extázisba hozza Budapestet, ahogy Mick Jagger és a Rolling Stones táncra perdíti a közönséget.
Mindenre tisztán emlékszünk.
A Népstadion, vagy ahogy a fiatalabbak ismerik, a Puskás Ferenc Stadion egy életre velünk marad, hiába nem emelkednek már a magasba a falai, hiába bontották le az ódon létesítményt.

Ez a könyv Budapest egyik szimbólumának állít emléket, s azon túl, hogy bemutatja a nemzeti stadion történetét, igyekszik feleleveníteni megannyi varázslatos eseményt, melyek több generáció életét tették boldogabbá.

Érzelemdús múltidézésre invitáljuk, kedves Olvasó! És nem lennénk meglepve, ha a közel százoldalnyi különleges fotó lapozgatása, s az olykor kedélyes, máskor szívfacsaró sztorik olvasása közben arra gondolna: a Népstadion most is ott van a régi a helyén, még mindig állnak a betonfalak, elég csak felnézni a magasba, és azok a bizonyos reflektorok máris kigyúlnak...

Már az első újkori olimpiai játékok megrendezése előtt felmerült az ötlet, hogy Budapestnek is szüksége lenne nemzeti stadionra.
Az évtizedek során tervek sokasága született, az építkezés azonban csak 1948-ban kezdődött el abban a reményben, hogy a magyar főváros elnyerheti az 1960-as ötkarikás játékok rendezési jogát.
A Rákosi-rezsim a kor celebjeinek számító élsportolókat is kivezényelte az építkezésre. "Minden úgy ment, mint a pályán - mesélte az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula. - Mi melóztunk, Puskás dirigált."
A Népstadion építését ugyan nem sikerült befejezni a sokadik határidőre sem, 1953. augusztus 20-án mégis átadták a létesítményt, amely még így is a világ egyik legmodernebb arénájának számított, és Budapest egyik szimbólumává vált. A hat évtized során azonban alaposan elhasználódott, s noha az 1998-as atlétikai Európa-bajnokság előtt részben modernizálták, végül nem kerülhette el a sorsát a 2002 óta Puskás Ferenc nevét viselő stadion. 2016-ban lebontották, hogy a helyén egy, a XXI. század követelményeinek megfelelő stadion épülhessen.