Diavolina, a cselédből lett orvos évtizedekig szolgálta Gorkijt, feleségeit, szeretőit és az akkor már világhírű íróhoz csapódó vendégek hadát, majd ő lett Alekszej ápolója és utolsó szerelme. Spiró György új regényében ennek az okos, tapasztalt asszonynak az emlékiratát írva ábrázolja az orosz és a szovjet világot, a cárizmust, a forradalmat, az első szovjet pereket, az egyre nyomasztóbb húszas és harmincas éveket.
Lenin 1921-ben kiűzte a kényelmetlen, kritikus Gorkijt a Szovjetunióból, aki Olaszországban telepedett le. Tartózkodási kérelmét a frissen hatalomra jutott Mussolini hagyta jóvá, mondván: aki az emlékiratait írja, az már nem veszélyes. Hét év múlva Sztálin kitartó munkával kényszerítette haza a Szovjetunióba. A halálosan beteg Gorkij egyszerre próbált dacolni és megfelelni, embereket mentett, amíg lehetett, miközben szorgosan írta sztálinista cikkeit.

A Diavolina minden szereplője élt, és a legelképesztőbb kalandok is mind megtörténtek. Színészek, írók, besúgók, kalandorok, életművészek, hóhérok: rémisztő és otthonos világ.