Karácsony Kolozsvárt

A Karácsony Kolozsvárt súlyos, örökérvényű morális és emberi szentenciákat tartalmazó írás, egyben iskolapéldája Szabó Dezső úgynevezett regényköltészetének: prózaisága mellett csupa líra ez a mű, költészet, itt-ott szinte vers.
Mindemellett önéletrajzi ihletésű alkotás is, akárcsak a többi, amit a Mester előtte és utána írt. Főszereplője, Szűcs Barnabás természetesen Szabó Dezső maga, a történet pedig az ő megélt életének eseményeiből, emlékeiből szövődött. Mint a nagy magányosok mind, Szabó Dezső is rettegett a karácsonytól: olyan félve figyelte közeledtét és várta elvonulását, ahogyan a viharra tekint az országúti vándor. A karácsony a keresztény emberek nagy tükre, amely kétségbevonhatatlanul mutat rá, kihez tartozol: vannak-e tieid vagy nincsenek, magányos vagy-e, netán hiányzol valahol valakinek. Hogy a szentestén hol vagy és kivel, az mindent elárul rólad. A Csalán utcai albérlet lakója a valódi is és a regénybeli is végtelenül magányos ember volt, és éppen ezért mert csak a nagyon magányosak képesek erre kozmikusan tág és mindenkire kiterjedő részvétet érzett a többi szenvedő iránt.
Szűcs Barnabás egy árva kislány megmentésén fáradozik. Hogy ebbéli igyekezetét a sok-sok viszontagság után siker koronázza-e, az a történet végi karácsonyesten derül ki, mikor is a főhős a jelképpé nemesült karácsonyfa díszítését szemlélve kijelenti: "Fel kell díszíteni minden ágat, legyen igazi karácsony."