Keleti front, nyugati fogság
Hetvenöt éve annak, hogy ,,valahol Oroszországban" csaknem odaveszett egy teljes magyar hadsereg. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg eredményes utóvédharcai és a szovjet vezetési hibái miatt a teljes megsemmisülés ugyan nem következett be, a személyi és anyagi veszteségek így is hatalmasak voltak. Közel 50 ezer elesettről, majd ugyanennyi sebesültről és 28 ezer hadifogolyról emlékezünk meg több mint negyedévszázada minden év január 12-én. A Don menti arcvonal 1943. januári áttörésének eseményeit és a bekerítéssel fenyegetett honvédalakulatok sorsát számos történeti szakmunkában, szépirodalmi alkotásban, filmen dolgozták fel. Ám a keleti hadszíntér mögöttes területein zajló eseményekkel, amelyeknek brutalitása sokszor felülmúlta a harci cselekmények borzalmait, csupán egy évtizede kezdtek el foglalkozni történészeink és hadtörténészeink.
A Keleti front, nyugati fogság című kötet éppen a 2. hadsereg megszálló és az arcvonal mögötti más tevékenységét dolgozza fel. Legfőbb forrásai - a magyar királyi honvédség fennmaradt korabeli hadiokmányain kívül - a ,,doni poklot" átélt katonák és munkaszolgálatosok harctéri naplói és visszaemlékezései, illetve az 1945 utáni népbírósági peranyagok voltak. Ezek fontos adalékul szolgálhatnak, hogyan zajlottak le a 2. hadsereg és egy magyar megszálló zászlóalj partizánellenes vállalkozásai, a magyar katonák miféleképpen vélekedtek a megszállt orosz és ukrán területek háborús állapotairól és lakosságáról, miként működött a magyar katonai közigazgatás a Don mögötti területen, hogyan torkollott tragédiába a keleti hadszíntérre kivezényelt magyar munkaszolgálatosok sorsa, milyenek voltak a frontkatonák hétköznapjai az arcvonalban, és hogyan tartották a kapcsolatot az otthoniakkal.
Az utolsó tanulmány pedig a második világháborút követően nyugati hadifogságba esett magyar katonák sorsát mutatja be.
SZABÓ PÉTER (1959) hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa. Kutatási területe: a magyar királyi honvédség részvétele a második világháborúban, kiváltképp a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri tragédiája. MTA doktori címét 2004-ben szerezte.
