A szégyenpiac egyik koszos kocsmájában - ukrán nevét talán Menedéknek fordíthatnám - ültünk egy-egy korsó savanyú sör mellett,
egykedvűen forgattam számban a hamutálban felszolgált sósmogyorót, te pedig a nehéz, ragacsos asztallapon nézted, értelmezted elmerülten a félgömb lámpaburában felgyülemlett bogártetemek furcsa árnyékát (mintha csak a kint nyüzsgő szégyenpiac borús sziluettje vetült volna elénk). Mögöttem a sarokban falra szerelt, apró hangszóróból recsegett egy érdes hangú orosz férfi mulatós sanzonja a bűnözőről, aki már beletörődött abba, hogy elítélik, mert minden reménytelen.