Székely anekdoták III.

A székely vicc az anekdotázás. Régen az időt ezzel mulatták, a régi adomákkal, anekdotákkal. A fonóban, a kalákában az öregek mesét mondtak, anekdotáztak, énekeltek. Az anekdota, a tréfás történet volt a vicc gyökere, ebből egyszerűsödött le. A mesélő már nem tartotta fontosnak közölni a szereplők nevét, hiszen ezeket csak egy szűkebb faluközösség ismerhette.
Berecz Edgár megpróbálta klónozni, valamiféleképp életre kelteni a régi, letűnt világ szereplőit, visszaadni a kalákák, baráti összejövetelek, meghitt beszélgetések hangulatát, felelevenítve a hétköznapi élet pikáns témaköreit.
Sorozatunk 18 pluszos. Csak felnőttek számára ajánlott olvasmány. Mégis úgy véljük, hogy hiánypótló a hasonló témájú kiadványok közt, mivel úgy adja vissza az elhangzottakat, ahogyan a valóságban elhangzottak, megtörténtek.
Önkritikára, álszeméremre, cenzúrára és kipontozásra semmi szükség. A paraszti társadalomban mindenki kimondta azt, ami a lelkét nyomta vagy a szívén feküdt. Úgy fogalmazva meg a mondanivalóját, ahogy a legjobb tudása, szókészlete és elbeszélő tehetsége megengedte.
A székely anekdoták 7 kötetét ezért fenntartások nélkül tárjuk az olvasóközönség elé, bízva abban, hogy mindenki megtalálja benne a szája íze szerint valót, ezúttal sikerül nosztalgiázva egy időutazást tenni elfeledett emlékei után kutatva és újra felfedezni gyerekkora letűnt világát.
A szerző: Berecz Edgár