Drót

Ma délután a te házad előtt szállítottak bennünket, összezsúfolva egy teherautó rakterében, mint a marhákat. Az irántad érzett szerelmem egy hozzám hasonlatosan bűzlő fickó hóna alatt és egy hozzánk hasonlatosan bűzlő fickó válla fölött bontakozott ki. A szívem emiatt egy hónalj és egy váll között dobogott hevesen, könnyeimet egy idegen térd és a saját combom tartották vissza. Nem suttoghattam, szeretlek, mert fogaim közé egy további fickó sarka szorult elbénítva nyelvemet. Csak szűkölhettem, és azt szűköltem, a szerelmedért halok meg, és nem azért, mert itt a Halálnak szántak bennünket. Szűköltem, és a szívem immár egy lapocka és egy ágyék között dobogott, és képtelen volt kiugrani helyéből. Csak szánalmasan vergődött, és megrepedt az alatt a fél másodperc alatt, míg a sarok mögött felsejlett a kaputok.