"A templomban elharangozták a nyolcat. A férfi a híd korlátját támasztotta. A vizet nézte, a sötétbe hajló hullámokat. A lány szótlanul állt meg mellette. Ő is rákönyökölt a hídra. A válluk összeért.
- Mintha csak tegnap történt volna... - mondta a férfi
A lány halkan felsóhajtott:
- Tizennégy éve.
- Mégis rögtön megismertelek. Az arcod semmit sem változott. Talán csak a szemed.
- Tudom, hogy túlzol, de azért kedves, hogy ezt mondod.
Hallgattak. Nézték a lassan hömpölygő vizet."
A Távolságok első felében olvasható novellák emberi kapcsolatokról, barátságokról, régi ismeretségekről szólnak. Oláh András szövegeiben hétköznapi emberek történeteivel találkozhatunk, amelyek meglepő fordulatokat vesznek.
A kötet második fele egy kisregény. Éppen a rendszerváltás zajlik az események hátterében, de a fókusz egy család történetére irányul. Izgalmas feszültségek állnak elő a különböző elbeszélői perspektívák érvényesüléséből. Érdemes lehet elgondolkodnia az olvasónak a párhuzamosan zajló események viszonyán is...