The Honeycrisp Orchard Inn - Almáskert Panzió - Éldekorált

A könyv felénél arra gondoltam, hogy csak három és fél csillagot fogok adni rá. A leírások és a kutyás részek miatt úgy döntöttem, hogy jóindulattal megkapja a négy csillagot.

Nagyon szép a könyv borítója. Nagyon szépek a leírások, amik alapján egy gyönyörű, idilli kisváros képe tárul elénk. A helyszín nagyon jól felépített, erre jobban is lehetett volna alapozni. Az évszak és a helyszín leírása nagyon tetszett. Sajnos a karakterek bemutatásában már nem volt ilyen alapos az írónő. Kivéve Aiden izmaival kapcsolatban, mert azt a témát alaposan kimerítette. Aranyos a Tökinek nevezett mopsz, és az Argosz névre hallgató labrador. Határozottan üdítően kedves és szívmelengető elemei a történetnek. A kutyákkal szerintem biztosra ment az írónő, és tudta, hogy „kileng majd a cukiságmérő”. A regény alapötlete nagyon jó volt, és sok lehetőség volt benne, amit nem igazán sikerült kihasználni. Néhány párbeszédnél és a romantikus szállal kapcsolatban időnként olyan érzésem volt, mintha nem is felnőttekről, hanem kamaszokról olvasnék. Mintha egy iskolai dráma órára, vagy színi előadásra írták volna. Nem volt olyan részletesen kidolgozva, mint ahogy szerintem jó lett volna, bár így is aranyos, kellemes kis történet. A cselekmény kiszámítható. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Ha nem lettek volna az erotikus részek, akkor simán lehetett volna egy romantikus történet kamaszoknak, amiben a két gyerekkori barát egymásra talál és szerelmes lesz. Ha nem várunk túl sokat tőle, akkor kimondottan kellemes kikapcsolódást nyújt. Nem kell rajta sokat gondolkodni.

Nekem nagyon úgy tűnt, hogy kicsit kevesebb kellett volna Ellie nyűglődéséből, és több a Panzió megmentésével kapcsolatos cselekményből. Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt szórakoztató volt, másrészt viszont több lehetett volna. Hiányzott belőle valami.
Könnyed őszi olvasmány, kiszámítható befejezéssel.