Erről az Euphorboszról beszélik
A 80 éves Tőzsér Árpád gazdag költői életművének újrarendezése ez a kötet. Nemcsak a hozzávetőlegesen 60 évnyi költői pálya versanyagát tartalmazza, hanem a versekről szóló legjobb kritikákat is, jelezve, hogy a költő csak a különböző olvasatok sorával együtt gondolja működő szövegkonstrukciónak verseit. - Reményi József Tamás (a költő műveinek talán legjobb ismerője) szerint "Tőzsér életútját sokáig a menekülés és a látszólagos beérkezés ellentmondása jellemezte: szökés gyerekkorban a szlovákiai kitelepítés elől, betegségbe-rejtőzés a felnőttkor terhei elől, vállalt száműzetés az irodalmi közéletből a hetvenes években - miközben már többkötetes költő, a pozsonyi Irodalmi Szemle szerkesztője, a várva várt "új hang" a szlovákiai magyar irodalom önigazolásához."
Reményi itt leírja azt a kulcsszót, amely Tőzsér Árpád változatos és egyre változó költészetének rejtelmeit nyitja, s ez a szó a "menekülés". Menekülés a magán- és társadalmi élet megpróbáltatásai elől, de menekülés az ismerttől az ismeretlen felé: az ismert, belakott kifejezésformák szinte lökik a költőt a számára ismeretlen információk felé, mintha valamire egyre készülne, s még mindig az anyagot gyűjtené a "valamihez", sietősen. S a jelen kötet elrendezése egy új irányát is jelzi e "menekülésnek": az összkoncepció, az "antikizáló" törzsanyag a "helyitől", az "időbelitől" a "zártságtól" való távolodást is megjeleníti, s a költészet és az univerzum kapcsolatát célozza. Vagy ahogy Reményi fogalmaz: "Tőzsér (...) felismerve és elutasítva a kisebbségi lét egyrészt kényszerű, másrészt hamis tudatú gettójellegét, példátlan önfegyelemmel rágja kifelé magát egy közegből (...), kidobálva a korábban kötelező irodalmi kelléktárból mind a kacatokat. Kidobálhatja, mert esszéiben, költészetében olyan filozófiai, nyelvfilozófiai szempontokat alkalmaz, amelyekkel rá lehet mutatni a hely szellemére, egy-egy toposz világszerű magyarságára. Hangvételével, önélveboncoló kíméletlenségével és egyúttal fölényes játéktudásával a verset író Tőzsér az ezrdeforduló magyar költészetének különleges, kimagasló alakja."
