Az utolsó szökevény

Nem sajnálom, hogy elhagyom Ohiót, és nyugatra megyek, csupán azt sajnálom, hogy még távolabbra kerülök tőled, Biddy. Amint találunk olyan helyet, ahol letelepszünk, megint írok neked. Mivel te otthon maradsz, nekem könnyebb útra kelni, mert te leszel a part, amelyre visszatekintek, a csillag, amely mozdulatlanul világít az égen. Az óceán áthajózása után nem hittem volna, hogy valaha lesz bennem elég lelkierő ismét költözni, de most, hogy emellett döntöttem, már örülök.

Persze nyugtalanság is gyötör. Feltehetően egy szemhunyásnyit sem alszom éjszaka, és azon jár majd a fejem, mi vár ránk. De másnak érzem magam, mint amikor Grace-szel elhagytam Bridportot. Akkor menekültem, és olyan volt, mintha csukott szemmel semmibe sem tudtam volna kapaszkodni. Most nyitva a szemem, és Jackbe meg Comfortba kapaszkodva képes vagyok előrehaladni. Így tesznek az amerikaiak. Talán végre magam is azzá válok. Kezdem megtanulni, mi a különbség, ha valami elől vagy valami felé futok.