Trauma-eredetű disszociáció

A gyermekkori bántalmazás és elhanyagolás, ahogyan más traumatikus élmények is, bármely korban és bárhol előfordulhatnak. Ugyanígy nem köthető sem helyhez, sem időhöz az a jelenség, hogy az emberek (közöttük a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek is) hajlamosak átnézni az érintettek életét uraló, felnőttkorba is átívelő szenvedések felett. Már közel egy évszázada, hogy a magyar pszichoanalitikus, Ferenczi Sándor, rámutatott ezekre a katasztrofális következményekre, és arra, hogy a traumatizáció hogyan vezet a személyiség disszociációjához. Hangja pusztába kiáltott szó maradt, gondolatait nemzetközi szinten kollégái becsmérlése kísérte. Ez az értékes gyűjtemény, mely a terület klasszikusainak számító angol és magyar eredetű hozzájárulások kincsestára, ékes tanúbizonysága annak, hogy a mentális egészség területén dolgozók, nemzetközi színtéren és Magyarországon egyaránt mélyen felismerték és továbbfejlesztették Ferenczi úttörő gondolatait. A kötet olyan klinikai és empirikus tanulmányok gazdag tárházát kínálja, melyek jelentősen gyarapítják tudásunkat, segítik a trauma-eredetű disszociáció megértését, és fejlesztik diagnosztikus és terápiás készségeinket. A "Trauma-eredetű disszociáció: Elmélet és terápia" nemcsak azok számára hasznos olvasmány, akik erre a még mindig igen mellőzött területre specializálódtak, hanem a mentális egészségügy bármely területén dolgozók, illetve a még képzésben lévő szakemberek számára is. Annál is inkább, hiszen pályafutásunk során előbb vagy utóbb mindannyian találkozunk olyan páciensekkel, akik trauma-eredetű disszociációban szenvednek, s a mi felelősségünk, hogy a lehető legjobb segítséget nyújtsuk számunkra. (Onno von der Hart)