Egyetlen ragyogó nap

"Valaki azt mondta nekem: hazátlan lettél. Apámnak korábban azt mondtam: hazátlanná tettél. Magamnak ezt mondom: inkább a hazai földbe kellett volna kapaszkodnom, vagy saját vérembe! Mozaikosan látok, mozaikból vagyok, szilánkokból, de estére már járni tudok. A mennyezethez közel arany záróvonal, az ablak előtt bársony fotel, a falakon sötét olajreprodukciók. Belül is érezni a közeli Duna szívóhatását. Egymás mögött ülünk a moziban. Hátra nyúlok és a kezemet a cipődbe mélyesztem. El kell gondolni egy bogarat, a fűszálakkal azonosulni kell. Mire jó az emlékezés? Mire jó a magnólia méltósága, a szandál bőre, a száraz kenyérhaj! Mikor a páncélos oszlop előtt állok a jóságos acél árnyékában, visszatér a gondviselés, mert a 'lélek a maga egészében halhatatlan, mert ami önmagát mozgatja az halhatatlan.' " (Uri Asaf)